2016. január 5., kedd

2. - Ő jött nekem.

                                                             Sziasztok! Itt is van az új rész, remélem tetszeni fog.


A Farts előtt már a barátnőm idegesen toporgott. Tudtam, hogy már egy ideje várhat rám, de egy kis dugóba keveredtem.
- Igen Rebeca, te is tudod mit jelent pontosnak lenni.
- Sajnálom csak dugóba keveredtem.
- Igazából nem érdekel, csak menjünk már vásárolni, mert nem tudom, mit csinálok, ha nem találok egy normális, dögös ruhát estére. Vagy várjunk, csak tudom, idegösszeomlást fogok kapni.


- Nyugi, ma megtalálod a legszebb és legdögösebb ruhát, amit Christian Hemmings valaha látott.
- Rendben, de akkor nyomás, mert nagyon telik az idő – ezzel Vic megfogta a kezem és a pláza belsejébe kezdett húzni. Üzletekből üzletekbe mentünk, de eddig még egy olyan ruhát sem talált, ami megfelelt volna az elképzeléseinek. Túl rövid, túl hosszú, kövérít, kint van a mellem, kint van a fenekem, várj, ez jó lenne, de furcsa a színe és ehhez hasonló mondatokkal bombázott . Akármennyire is próbáltam meggyőzni arról, hogy jól áll neki a ruha, lehetetlen volt. Amikor egy másik üzletbe mentünk volna át a kijáratnál valaki szó szerint belém csapódott, de olyannyira, hogy én a földre kerültem.
- Te barom, nem tudnál az orrod alá nézni? – ordítottam rá az alakra.
- Nem hinném, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem néztem az orrom alá, szerintem te voltál az, aki nekem jött.
- Te kis… - és ekkor pillantottam fel és vettem észre, hogy ő a legjobb képű fiú, akivel találkoztam. Szőkésbarna haja és barna szemei csodálatosak voltak. Amikor észrevettem, hogy már egy jó ideje csak bámulom egyszerűen csak felálltam és elindultam egy másik üzletbe.

- Sajnálom, a kellemetlenséget – hallom, ahogy Vic bocsánatot kér és utánam indul.

- Mégis mi a fene ütött beléd Rebeca?
- Nem láttad? Nekem jött és még azt mondja, hogy én vagyok a hibás. Ki ez a gyerek, hogy van bátorsága így beszélni velem?
 - Ő Peyton Lower.

- Kicsoda?
- Peyton Lower, a drogbáró fia. Tudod, Coco.
- Ez a semmirekellő Coco-nak a fia?
- Igen. Van egy olyan érzésem, hogy neked erről fogalmad sem volt.
- Noah egyszer mondta, hogy jóba van Coco-nak a fiával, de fogalmam sem volt, hogy pontosan ki is  ő.
- Most már legalább tudod. Amúgy jól megbámultad.
- Nem is igaz, csak próbáltam azonosítani az arcát.
- Igen Rebeca, persze.
És még mielőtt egy utolsót tudtam volna szólni, Vic már beráncigált egy újabb üzletbe. Ahol végre megtalálta „álmai” ruháját. Aztán ugyanezt a ceremóniát eljátszottuk, amíg cipőt keresett és ékszereket, de talán ezt hamarabb befejeztük.


A hazafele vezető úton végig hallgathattam Vic monológját Christian-ról és most már Peyton-ról is. Kiderült, hogy Peyton 19 éves, jó barátok Noah-val és Christian-nel is, és ha ennyi nem lenne elég még szingli is. Ezt persze Victoria úgy mesélte nekem, mintha ez engem érdekelne, de sajnos ez nem így volt.
- Ennyi elég lesz Vic, tartogasd az energiád a bulira – próbáltam leállítani, de ez ismét kizárt dolog volt.
- De hisz itt az idő, hogy te is keress magadnak valakit, akivel együtt lehetsz.
- Vic, bármelyik pasi az enyém lehetne, ha akarnám, de nekem nincs szükségem egyetlen egy személyre sem a másik nemből. Szóval maradj annál, hogy magadnak szerezd, meg Christiant aztán éljetek boldogan, míg meg nem haltok.
- Jól van, nem kell, ennyire kioktatni én csak azt szeretném, hogy neked jó legyen.
- De nekem így jó – fejeztem be ezt a beszélgetést, mer nem volt kedvem felesleges dolgokon vitázni. Rengetegszer megvolt a lehetőségem, hogy legyen valakim, de nem tartozom a hűséges emberek közé, ami azt jelenti, hogy az egész kapcsolatnak egy hét után vége lenne. Nem sok ember képes elviselni azt az életformát, ami nekem van. Ki képes arra, hogy elfogadjon úgy egy lányt, hogy az minden nap más buliba jár, iszik és kitudja, még miket csinál. Senki.

Hazaérve legszívesebben egy kézzel megfojtottam volna Max-et. Ő már most neki fogott bulizni. Egy rakás barátja ott üldögélt a kanapénkon.
- Max nem arról volt szó, hogy csak később kezdődik a bulid?
- De igen, csak előtte áthívtam bár havert. Rebeca, ők itt Nash, Connor…
- Egy cseppet sem érdekel, hogy kik vannak itt és kik nem. De amíg én is itthon vagyok itt nincs semmiféle buli, megértetted?
- Igen és tudom, hogy a szobád tabu.
Egyet bólintottam és azzal megindultunk a szobám felé.
- Na Beca, te mit veszel fel?
A szekrényemből előhalásztam egy fekete ruhát és egy fekete cipőt, nem volt túlságosan feltűnő, mégis biztos voltam benne, hogy tökéletes lesz egy Christian féle bulira.
- Na, milyen lesz?
- Tökéletes – barátnőmön láttam, hogy majd kicsattan az örömtől. És szerettem őt boldognak látni.
Lassan elkezdtünk készülődni én kivasaltam Vic haját ő pedig segített nekem göndör fürtöket varázsolni. Egymás ellentétei lettünk, míg ő vadító pirosban és addig éjfekete ruhában álldogáltunk. Az ő haja egyenes az enyém pedig göndör és akármekkora volt köztünk a különbség úgyis kiegészítettük egymást. Amikor kész lettünk, Vic boldogan végigmérte magát a tükörben.
- Szerinted tetszeni fogok Christian-nak?
- Igen, és ha nem akkor pedig elássuk és örömtáncot járunk a sírja felett.
- Köszi Beca, tudom, hogy rád mindig számíthatok, ha valami morbid dologról van szó.
Ezen mindketten jót nevettünk, aztán elindultunk a nappali felé, hogy megnézzem Max-el minden rendben van-e és meglepetésemre csend volt beszélgettek és nevetgéltek bár tudtam mihelyt kiteszem, a lábam a házból elkezdődik a buli, de örültem annak, hogy betartja azt, amit ígért.
- Max mi elmentünk, bármi baj van, hívj. És ha lehet, ne küldjék ki rátok a rendőrséget – mondtam és azzal kimentem a házból. Beültünk az autóba és a Hemmings rezidencia felé vettük az irányt.

- Jövünk Christian Hemmings – ordította el magát Vic és azzal én beindítottam az autó motorját. 


1 megjegyzés:

  1. Szia!
    Nagyon tetszett a rész várom a folytatást!
    Puszi Kira!

    VálaszTörlés

Szablon wykonała Sasame Ka z Ministerstwo Szablonów
CREDITS
Png Pattern